Semmi. Minden.

2013.ápr.14.
Írta: HoldViola 1 komment

Ezek voltak hétvégén

Tegnap sokáig alvás lustálkodás szokás szerint, majd uccu neki a messzi boltba bringával bevásárolni. Igazán nagyon régóta bicajozunk, de valahogy nekem még mindig nem sikerült megtanulni, mi az, amit elbír a kosár és én. Ennek tegnap is az lett a vége, hogy a megtömött szatyorral a kezemben hosszú percekig álldogáltam a kerékpárom mellett és azon morfondíroztam, mit is kellene hová is tenni ahhoz, hogy haza is tudjunk jönni:) Nem volt egyszerű, legalább 10 percig tartott, mire rájöttem, hogy talán nem a szatyrot kellene megpróbálni a kosárba beletömködni, hanem a szatyorból a nehezeket át a kosárba, a könnyebbek pedig maradhatnak a szatyiban és lóghatnak a kormányon... Ehhh....

Tovább

Jó, jó, jó

Bicajjal dolgozni menni jó. 
Miniszoknyában bicajozni is jó.
Meló után kitekerni a város szélére ügyintézni: fárasztó, de jó. 
A városba visszamenetben megállni egy pékségben, vacsorára friss pékárút venni, melegszenyót majszolni a teraszon és hozzá cappuchinot kortyolni a szemerkélő esőben: tök kurva jó. 
Megázni a biciklin, miközben a tavaszi szél fújja a hajam; eltévedni, mert nem is tudom már, hogy merre az arra: még jobb. 
Hazaérni péntek délután a legjobb:)

Szeress úgy is, ha rossz vagyok!

Énekelte a zenekar, én meg legszívesebben táncra perdültem volna a placcon:) 
Persze nem volt kivel, így aztán a barátnőmmel egy kupica jóféle pálinka felett váltottuk meg a világot. Banditának kaptam szuper baseballsapit is a vásárban, ráadásnak pedig vattacukrot és forró csokit alkudott ki. 
Olyan jó kedvem lett, hogy hazafelé képzeletbeli bójákat kerülgettünk a bringával, miközben én még vidámon énekelgettem is hozzá. Nem néztek hülyének kicsit sem, ha mégis, hát letojom. Magam előtt pedig igazából már nem oszt, nem szoroz úgysem, mert délelőtt egyik alkalommal páros lábon ugrálva jöttem le az emeletről, ebédidőről visszafelé menetben pedig egy kavicsot rugdostam végig az utcán. 
Infantilizálódok a stressztől:)

Gyászjelentés

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a mai napon, életének 6. hónapjában könnyes búcsút kellett vennünk Holdviola csini piros harisnyájától.*
Temetéséről már intézkedtünk. Emléke szívünkben örökké élni fog. 
Holdviola és Jenő 
*Holdviola jóbarátja egyetlen drámai mondattal kommentálta az eseményeket: "Milyen kár, hogy ez a hatalmas lyuk nem kicsit arrébb került eme finom darabra, mert akkor legalább valami hasznát is vehetnénk." - majd kegyeletsértően hangos hahotában tört ki a kávéja felett. 
Arcátlanul kegyeletsértő módon kaptok zenét is hozzá, amit itt találtam, olvassátok Őt is:)

Chickenfoot - Sexy Little Thing 

update (2013. április 17. 17:25): utód is van már: http://fiamma.blog.hu/2013/04/17/_kozerdeku_kozlemeny

süti beállítások módosítása