Eszetlenek
...mert mi más lenne az, amikor az ember lánya és a gyereke szombat délután 5-kor találja ki, hogy bicajozzanak le a vízhez, ami "csak egy köpésre" van.
Semmi. Minden.
Pi élete
És egyszer csak Richard Parker, a rettentő útitárs, aki nem hagyott meghalni engem, örökre eltűnt az életemből. Pár óra múlva rám talált a saját fajtársaim egyike. Elszaladt a társaiért, és együtt elcipeltek. Úgy bőgtem, mint egy gyerek. Ezt okozhatta volna a megkönnyebbülés is, de nem azért sírtam, hanem azért, mert Richard Parker csak úgy elment. Egyszerűen faképnél hagyott, és ez nagyon fájt. Igen, apámnak igaza volt: Richard Parker nem tartott barátjának. El tudott menni úgy, hogy még csak hátra se nézett. Mégis hinnem kell, hogy mást is láttam a szemében, nem csak a saját tükörképemet. Biztosan tudom, éreztem... ha nincs is rá bizonyíték. Oly sok minden már csak emlék: a családom, az állatok, India, Anandi. Hogy ha meggondoljuk, az élet tulajdonképpen elválások sora. De mégis az fáj a legjobban, hogy nem szánhattam egy percet a búcsúzásra. Fáj, hogy nem mondhattam az apámnak, hogy köszönöm a tanítást, mert az ő leckéi nélkül már nem lennék életben. Tudom, Richard Parker tigris, de azt mondtam volna neki: vége van, túléltük együtt. Köszönöm, hogy megmentettél, szeretlek téged Richard Parker, nem foglak elfelejteni. Óvjon meg az Isten!
update (2013. május 13. 06:43): Nem tudatosult rögtön, miért kavart fel ez a film annyira. Mikor ott ücsörögtem a vízparton, még akkor sem esett le. Aztán mikor elmeséltük bandita apukájának, miről szól, akkor jött a "felismerés". Este, amint lehajtottam a párnára a fejem, és eszembe jutott megint ez a történet, már jöttek is a könnyek és csak potyogtak megállíthatatlanul a párnámra. Engem is úgy hagyott el a "tigrisem", akit a barátomnak hittem, hogy még csak hátra sem nézett és nem búcsúzhattam el tőle. Amikor pedig marasztaltam volna, még jól meg is mart engem.
Többistenhit
Az egyik félisten, meg a másik félisten, úristen, úristen!
A háttérben pedig az egyik kedvenc szőke ciklon énekesnő...:)
Avantasia - The Scarecrow (feat. Jorn Lande) (Live Wacken 2011)
Húzd ki magad!
Másik városban tárgyalós, szolgálati autóval egyedül menős!, pert megnyerős, szép cipő vásárlós, fáradtan visszaérős, jó kis nap volt.
Kedvenc Roxette
Az megvan, amikor Julia Roberts kilép a szállodából, és a limuzin visszaviszi a régi életébe, amiből hiányzik a szerelem?
Hát így.
Roxette: It Must Have Been Love
Nem szeretem
...amikor valaki felhív olyan mobilszámról, ami számomra ismeretlen, MAJD nem veszi fel, amikor visszahívnám és nem is keres többet. Persze a tudakozó nem tudja megmondani az előfizetőt, így malmozhatok, hogy ki volt az és mit akart. A frusztrációs szintem pedig az egekben...:(
Kezdek nyűgös lenni megint.
Kezdek nyűgös lenni megint.
Ez is, az is
Ma megint magányosan ebédelős kedvemben voltam valamiért, így nekiindultam a belvárosnak egyedül, konkrét cél nélkül sétálni. Gondoltam, majd beülök valahová menet közben, ha megtetszik a menü.
A mai nap margójára
Nem szabad félnem. A félelem az elme gyilkosa. A félelem kis halál, mely teljes megsemmisüléshez vezet. Szembenézek a félelemmel. Hagyom, hogy áthatoljon rajtam, fölöttem. És amikor mögöttem van, utána fordítom belső tekintetemet, követem az útját. Amikor a félelem elment, nem marad semmi, csak én magam. (Frank Herbert: A Dűne gyermekei)
Te se félj!