Gondolkodnom kellett
Annak pedig sokszor nagytakarítás a vége, ami közben szólt a rádió, ahol a Magyar dal napja volt, és főztem finomat is.
Annak pedig sokszor nagytakarítás a vége, ami közben szólt a rádió, ahol a Magyar dal napja volt, és főztem finomat is.
Kéretlenül ágyba hozta nekem a kávét és még egy túró rudit is kaptam ráadásnak a jó reggelt-puszi mellé.
Nekem van a legjobb kisfiam a világon♥
Viszont.
Anya, igazán nem akarlak megsérteni, de rajtad már nem segít se a kondizás, se a szivacsos melltartó, itt csak a plasztikai műtét segíthet, mert a cicidet már nagyítóval is nehéz lenne megtalálni.
Na jó, te meg kabbe:)
De legalább őszinte:)
...csak oda. Velem tartanál?
Más. Szeretem az őszt, de ezek a vágylohasztó térdzoknik, amiket a nadrág kér, borzasztók. Szoknyázni fogok továbbra is és télen is végig megint, már látom.
(ez már rövid lesz)
A bánatomról is esett szó, de arról most nem írnék, mert elég volt akkor bolygatni a sebeket.
Úgy elfáradtam, hogy a vonaton picit el is szundítottam, de nem bírok holnapig várni, muszáj leírnom még ma...
Hallgattam a Doktornőre, és kijöttem a Kopaszi-gátra megtudni, mit fogok érezni, és képzeld el, hogy az első rossz érzés után sokkal jobb jött: valami más, valami új, valami szép, hogy bárcsak...♥
Hajfestés és gyantázás közben jönnek a legjobb gondolatok, de ma már iderögzíteni nem tudom őket a "bárcsak..." -érzés miatt, ami ma rámtört és úgy fejbekólintott, mi a ligeti kurvát a hajóhinta:) :(
Az is volt még, hogy hazafelé menet egy akta, amit még be akartam dobni a fiókomba, a kezemben maradt; akkor kezdtem el gyanakodni, hogy valami nem oké, amikor már adtam le a kulcsot. A portás Ágika meg persze rá is kontrázott a zavaromra: megkérdezte, hogy megsétáltatom az ügyfelet?!:)
Hülye én:)
Reggel minden flottul ment, 7:15-kor már úton voltunk; bár kivételesen most este volt némi műsor: 10 percenként "anya szomjas vagyok", "anya éhes vagyok", "anya fáj a fejem"... Aztán persze kibújt a szög a zsákból, hogy "anya hiányzol, aludhatok veled?:(".