Néha úgy érzem, az egész életem csak abból áll, hogy cipő-gondom van. Kimeríthetetlen probléma forrás az éppen közelgő évszakra felkészülni, ha egyfelől nem szívesen vásárolok ócskát, másrészt viszont nem tehetem meg, hogy akár csak hétköznapokra, a különféle színvilágú ruhákhoz több párat tartsak. 

Ráadásul még futni is elkezdtem ugyebár, az első néhány hónapban egy több éves bőr Nike szabadidő cipőben. Jó sokára esett le, hogy talán érdemes lenne egy futócipőbe beruházni, mert a bőr felsőrész merevsége miatt fájhat olyan sokat a lábfejem mozgás közben. Jött az év vége, kaptunk prémiumot, én pedig a vágyott kávéfőzőt hátrébb sorolva inkább a lábamra áldoztam. Jó pár héttel korábban kinéztem már a nekem tetszőt, felpróbálva olyan érzés volt, mintha a levegőben járnék; az év utolsó napján már ebben indultam el, és azóta is rendben van a lábam. Az új munkahely - amellett, hogy rettenetesen megterhelő - öltözködésben is elég sokat vár. A színes harisnyáimnak és a farmer miniszoknyáimnak búcsút mondhattam. Az ingeket szeretem, szerencsére van is jó néhány, két elég régi szoknyával és egy térdnadrággal kombinálhattam őket a kezdés óta. Ruhatár feltöltése folyamatban, de lassan halad. Pár héttel ezelőtt nagy nyűg árán vettem egy kosztümöt, de még nem tudtam viselni, mert a meglévő cipőm nem illett hozzá. Most végre ez is kipipálva, elég jól kihasználható darabbal. Meg kell találnom magam ezekben a ruhákban, de legalább már van elképzelésem, hol keressem.