A kivételesen mára időzített terápiás nap egyik témája - ennek kapcsán - éppen az volt, hogy nekem még sosem mondott senki olyat, hogy a tekintetemtől mennyire odavan, hogy a szemembe nézve... mittudomén, gondoljatok ide minden szépet, ami mondjuk ebben a linkelt szerelmes számban* van... de még hasonlót sem.

Mondtak olyat helyette, hogy "rád nézni nem tudok, mert hányok tőled", meg mondták, hogy zavarbaejtő és kényelmetlen.

Fuldoklok a hiányaimban. 

Nincs zene. 

*ami egyébként az én egyik kedvenc Firehouse zeném, csak hogy ha már fáj, hát fájjon úgy igazán. 

Update (20:10): Egyébként csökkentértékűség-szégyen és érzelmi depriváció, csak hogy legyen kerek már. 

Update (20:15): Ezen túlmenően jégkrémet nyalni sem akart senki a hasamról, és egyáltalán, a fasz kivan.