Leginkább bánatos
A kivételesen mára időzített terápiás nap egyik témája - ennek kapcsán - éppen az volt, hogy nekem még sosem mondott senki olyat, hogy a tekintetemtől mennyire odavan, hogy a szemembe nézve... mittudomén, gondoljatok ide minden szépet, ami mondjuk ebben a linkelt szerelmes számban* van... de még hasonlót sem.
Mondtak olyat helyette, hogy "rád nézni nem tudok, mert hányok tőled", meg mondták, hogy zavarbaejtő és kényelmetlen.
Fuldoklok a hiányaimban.
Nincs zene.
*ami egyébként az én egyik kedvenc Firehouse zeném, csak hogy ha már fáj, hát fájjon úgy igazán.
Update (20:10): Egyébként csökkentértékűség-szégyen és érzelmi depriváció, csak hogy legyen kerek már.
Update (20:15): Ezen túlmenően jégkrémet nyalni sem akart senki a hasamról, és egyáltalán, a fasz kivan.