...éppen ma reggel írtam ezt egy kommentben odaát és jutott eszembe az imént megint, amikor B-t próbáltam meggyőzni arról (de minek?!), hogy attól még szeretheti őt a férje, hogy pornóképeket nézeget az interneten. Mert a múltkori eset után most éppen ez a tragédia, nehogy legyen olyan, amikor nyugi van. "Nem vagyok elég neki" - csak ezt ismételgeti, és azt hiszem, ebben a mondatban benne is van a lényege annak, amiért az emberek féltékenyek a másikra. Kisebbrendűségi érzés, önbizalomhiány, szóval csupa olyan dolog, aminek semmi köze ahhoz, ami számomra a szeretet.

A véleményem kérdezte, aztán mikor elmondtam a véleményem, kiakadt. A baj az, hogy én olyan játékba nem megyek bele, hogy úgy csinálok, mintha egyetértenék vele, csak hogy igazolva lássa a saját elméletét. Nem azt kapta, amit várt, erre kiakadt még jobban. Pedig szerintem kifejezetten őt erősítené, ha belegondolna abba mélyebben, amit mondtam (már írtam is róla, éppen az ő esetük kapcsán), hogy a vágy nem feltétlen valaminek a hiányából fakad, néha csak úgy felébred magától. Ilyen formán nem mindegy, mi a motiváció. Ha tényleg hiány gerjeszti, akkor foglalkozni kell a problémával, beszélni róla, naná. De lehet, hogy nem erről van szó, akkor meg kár cirkuszolni. "Nem vagyok elég neki", "nem vagyok elég neki", csak ezt ismételgette, amikor viszont próbáltam megnyugtatni, hogy ne lovalja bele magát ebbe, le vagyok szúrva a szabados nézeteim miatt, amikor pedig felvetem, hogy miért nem nézi vele, akár még jót is tehet a szexuális életüknek, még fújjol is. Király.

Na de menjünk vissza a kályhához. A faszért kell turkálni a másik böngészési előzményeiben? Miért nincs valakiben annyi tartás, ami visszatartja a kotrászástól? Aztán ha már mégis rátalált a neki nem tetszőre, micsoda csúnya dolog  már számon-kérően a a másik orra alá dörgölni? Ha úgy érzi, hogy beszélni kellene róla, mert esetleg mélyebben húzódó problémákra hívja fel a figyelmet, ezt miért nem lehet diszkréten, úgy kezdeményezni, hogy a másik merjen megnyílni? Ha nekitámad a párjának, hogyan vár tőle félelem nélküli őszinteséget? 

Én ezt nem is értem. Tényleg a holdról jöttem, vagy nem t'om, de én nem akarok férjhez menni, ha ettől én is így meghülyülök majd.