Ha azt kérdezné valaki tőlem, mi az a legfontosabb dolog, amit ebben a kapcsolatban megtanultam, akkor az jut eszembe elsőre, hogy a szeretet mibenléte értékelődött át számomra nagyon.

Mert persze belém is, mint a legtöbb lányba, mi mást neveltek volna, mint hogy "aki szeret, az nem csal meg", "aki szeret, annak csak te létezel", "aki szeret, az rá se néz más nőre".... két előző hosszú kapcsolaton át kísért engem ez az útravaló, míg aztán egy napon letettem, még 2009-ben. 

A születésnapja közeledett már nagyon; törtem a fejem, mit is adhatnék, aminek örül, és amit viszont hazavinni sem kell. Aztán eszembe jutott, hogy van egy vágya, amit már olyan régóta szeretne beteljesíteni: elmenne erotikus masszázsra. Először arra gondoltam, hogy én... Aztán rájöttem, hogy ez nem lenne "jó" ajándék, hiszen nem kell szülinap ahhoz, hogy ilyesmit tőlem kapjon. Így történhetett meg, hogy hosszas keresgélés után találtam egy nevesebb - erre specializálódott - szalont Budapesten, ott pedig egy igen helyes, nagyon csinos leányzót, akitől full extrás szolgáltatást (ami annyit tesz, hogy a masszőz ruhátlanul masszíroz) rendeltem lingam masszázzsal és persze előre rendeztem is a számlát, hogy felhőtlenül tudjon örülni az ajándéknak. Úgy alakult, hogy a szülinapján éppen dolga is volt a városban, és sikerült olyan időpontot egyeztetni, hogy eljusson. Pár hét múlva, mikor jött hozzám egy este, a kanapén összebújva mesélte el, milyen volt. Mint egy rossz gyerek, aki éppen a legújabb csínytevését osztja meg a barátjával; huncutul ragyogó szemekkel számolt be minden apró részletről. Miközben mesélt, figyeltem magam. Ijesztő volt a felfedezés, hogy nem éreztem kevesebbnek magam attól, hogy ő most eltöltött egy órát egy kellemes helyen, kellemes környezetben egy csinos lánnyal, aki az újdonság erejével hatott rá, és akinek a fiatal és törékeny teste magával ragadta egy kicsit és "elrepítette a mennyországba". Meg sem fordult a fejemben, hogy ettől én kevésbé lennék fontos a számára, hogy engem ettől kevésbé kívánna. Boldog voltam, amiért le bírtam gyűrni az egomat azért, hogy neki jó legyen; így boldoggá tettem, ráadásul utána félelem nélkül megoszthatta velem a dolgot, én pedig tudtam önzetlenül örülni vele. Tán beszédes az alábbi párbeszéd, amivel zárult a beszélgetés:

na és elmentél végül;)
el:)

hogy csinálta, a kezével?:)
azzal;)

jó volt?:)

jó:)

akkor jó:)

Azon az estén valami nagyon fontosat megtanultam a szeretetről, még pedig azt, hogy az igazi szeretet nem kényszeríti a másikat önmaga feladására, nem birtokol, nem béklyóz, hanem repülni hagy, szabadon dönteni, kiteljesedni enged. 

Mert hiszen én monogám vagyok; akit teljes szívemből szeretek, annak nem kell osztoznia rajtam senkivel, övé a testem és a lelkem, amibe az ilyesmi sem fér már bele mással, míg ő van. De nem vagyunk egyformák, más másként működik, nekem pedig nincs jogom ráerőltetni másra az én korlátaimat. Ha nem tudom elfogadni, hogy ő repülni mással is szeretne olykor, inkább engedjem el, hagyjuk békén egymást, de a szárnyát ne szegjem csak azért, hogy mással ne repülhessen, mert szárnyaszegetten nem lesz boldog velem úgysem. 

Nyilván most azt gondolod kedves olvasó, hogy "sokra mentél a nagy szereteteddel, hisz végül téged hagyott el". Ha ezt gondolod, van is igazságod, hisz ott és akkor azon az estén bennem is azért volt tüske egyedül, mert a masszázs után szülinapi vacsival az várhatta haza, aki előtt el kellett hazudnia, hogy valójában hol volt. Most mégsem érzek szomorúságot, mert akármi volt, akármi van, én már tudom, hogy számomra mit jelent szeretni: elfogadni a másik tőlem másságát. Majd csak lesz olyan egyszer, aki ezt értékeli bennem.