Másik városban tárgyalós, szolgálati autóval egyedül menős!, pert megnyerős, szép cipő vásárlós, fáradtan visszaérős, jó kis nap volt.

Rettentően elfáradtam, de nagyon boldog voltam, hogy egy kicsit csavaroghattam; szeretem azt a várost, a várnegyed gyönyörű. Ha kapok autót, és mehetek egyedül, szeretek kicsit korábban érkezni, hogy tárgyalás előtt még elkortyolhassak egy finom kávét a kedvenc helyemen. Rendezem a gondolataim, ráhangolódok az előttem álló feladatra, amitől aztán sokkal könnyebben veszem az akadályt. Ma szükségem is volt erre, mert a másik fél ügyvédje egyszerűen katasztrófa volt. Szakmailag is (ezt most nem is részletezem, komolyan szégyen, miket hordott össze a keresetlevélben, és ezért felmarkolt egy csomó zsét) és emberileg is. Értem én, hogy veszíteni szar, de mindig megdöbbenek újra és újra, ahogyan a vereséget nem bírják sportszerűen fogadni. Szemét a bíró, szemét vagyok én, mindenki szemét. Igazából pedig, ha racionálisan nézem, azt kapták, amit (jog szerint is és igazság szerint is) megérdemeltek. Megtettem az ügyfélért, amit meg tudtam tenni, összevesztem a főnökömmel két soron, hogy csökkentsük a terhét, amit meg is tettünk végül, aztán még az ellen is perre ment. Hát kapja be, de télleg. Mondjuk a bíróság is kapja be, hogy folyton diszkriminál minket, mert a javunkra megítélt szánalmas 10 000 Ft perköltség jó esetben a benzinre elég. Bezzeg, ha a másik fél nyert volna, ránk verte volna az egész ügyvédi munkadíjat (a 10 000 Ft többszörösét). Mindegy. 

Ezek után ugye megérdemeltem ezt a szép kis cipőt? :) 

Jó. Nem pont ezt, hanem pont ilyet, csak világosbarnában (arról nincs kép a katalógusban), mert azt több mindenhez hordhatom.

Már vége lett a munkaidőnek, mire leadtam az autót, de még visszamentem "dolgozni". Ez konkrétan azt jelentette, hogy bejelentkeztem a gépbe, majd jóbarátom G-vel átmentünk a közeli cukrászdába sütizni és fagyizni, miközben megváltottuk a világot fél órában. Mindezek után kicsit még visszamentünk az irodába, ahol folytattuk a világ megváltását további majd egy órában, és nem volt bűntudatunk kicsit sem.