...hát HOGY IS MERÜLHET FEL BENNEM EGYÁLTALÁN, HOGY MEGVÁSÁROLJAM A LAKÁST, AMIT BÉRLEK, MIKOR OLYAN ÉLHETETLEN, ROSSZ ELRENDEZÉSŰ?!

Nem lehet, egyszerűen nem lehet úgy elmondani valamit, hogy abból ne kéretlen! bírálat és kritika legyen, elő nem fordulhat, hogy elfogadják a döntéseim, hovatovább támogatást fejezzenek ki! Így van, mióta az eszemet tudom, hát mit lepődök meg? 

...amikor 18 évesen eljegyzett a fiú, akivel már több éve együtt voltam (korai még kislányom).

...amikor az eljegyzésemet felbontottam (ha már egyszer így döntöttél, miért nem tartasz ki mellette?!).

...amikor a babámat megtartottam (mi lesz így a diplomával?!).

...amikor bandita apukájával szakítottam (a gyerek miatt mindenáron együtt kellene maradnunk).

...amikor tőlük 160 km-re költöztünk (amiből nekik annyi volt meg, hogy elhagyom őket, hogy főállásban egy nős pasi kurvája legyek).

...amikor tetoválást csináltattam (megbélyegzem magam vele).

...amikor motorra jogosítványt szereztem (egy lány nem motorozik).

...amikor a budapesti munkát elvállaltam (olyan messzire eljárni dolgozni, miért nem tudok megmaradni a fenekemen).

...amikor a Budapestre költözés mellett döntöttem (ha már egyszer abba a városba költöztél, minek továbbköltözni, egyáltalán miért kellett már oda is költözni 6 éve?!, maradtál volna itt a közelünkben!)

Soha, egyetlen egyszer nem tekintettek rám kompetens személyként. Persze "azt csinálsz, amit akarsz kislányom, a te életed, mi nem szólunk bele"  - DE A TÁMOGATÁSUKAT NEM ÉREZHETTEM, TÉNYLEGES ELFOGADÁST NEM ÉREZHETTEM EGYETLEN KIBASZOTT ALKALOMMAL SEM!* 

MOST SEM! 

Majd leírom megnyugodva, mi volt az apropó, most ennyi kellett, mert a fasz kivan:(  

*és persze minden alkalmat megragadnak, hogy fel is hánytorgassák a "rossz döntéseimet".