Egész nap alig dugtam ki az orrom az irodából, csak csendben végeztem a dolgom. Ebédidőben kiültem a közeli parkba, nézegettem a virágokat és a kiránduló gyerekeket. Furcsa dolog ez az emlékezés. Azt hiszed, hogy már feldolgoztad, hogy a múlt sebei begyógyultak; aztán kiderül, hogy csak elrejtetted jó mélyen magadban, ahonnan aztán alattomos jószágként, tiszta erőből csap pofán a fájdalom újra...