Mióta ideköltöztünk (ennek lassan már 5 éve), olyan sokat álmodoztam arról, mit rejthet ez a kőfal és a felette meghúzódó korlát. Nem tudtam elmenni mellette anélkül, hogy ne járjon át az érzés: úgy, de úgy átmásznék rajta valahogyan, akárhogyan, kideríteni, mi lehet mögötte. 

update (21:24): a hajam viszont már bongyi marad, mert azt kiszárítani már tényleg nincs erőm. Holnap varratszedés!! Amúgy most nézem, hogy jó kis szófosásom volt hétvégén, kéretik betudni Bandita hiányának, meg a hosszú hétvége alatti kényszerű lábadozás miatti nyűgösségnek. Amúgy még így is bennem maradt egy csomó dolog, pl. hogy miért szeretem olyan nagyon azt, akit nem ismerek személyesen, mivel tesz tudtán és akaratán kívül boldoggá engem, meg a szomszédban folyó sír-"rekonstrukció" miatti felháborodásom, meg a rácson túli illúzióm földig-rombolásának problémaköre, de ezekről majd akkor, ha meg tudok ülni a popsimon 10 percnél tovább. Aztán kellene írnom róla is többet, csak hogy félek emlékezni... nagyon félek.