Tizes skálán mennyire nyomi ez a kis tolltartó?

Tegnap este még csak az alsó díszítés volt kész, az is második nekifutásra, mert első körben annyira rosszul illesztettem fel a szalvétát, hogy le kellett szednem és kezdeni újra:( Másodikra lett ilyen, és hát a tökéletest még csak meg sem közelíti így sem. 

Mondjuk sokat segített volna az ügyön, ha nem csak arra hagyatkozok, amit a boltban magyaráztak, hanem (még mielőtt elkezdtem volna) rákeresek a neten, hogyan is kell csinálni. Amíg vártam, hogy száradjon, tök jó cikkeket találtam: megtudtam, hogy túl sok ragasztót kentem a bögrére, ami miatt elázott a szalvéta, ez pedig nyilván nehezíti a megmunkálást:( Hülye én. 

Éjjel egy nagyon rossz álomból felriadtam úgy 3 körül, és mivel nem bírtam visszaaludni, kibotorkáltam a konyhába főzni egy teát. Amíg hűlt, addig-addig néztük egymást a kis edénykével, hogy rákerültek ezek a kis csillagok ráadásnak, hátha javítana valamit az összképen. Úgy belemerültem... aztán hajnali 5-kor kapcsoltam, hogy talán aludnom is kellene még egy kicsit. 

Reggel befelé menet végig azon tipródtam, hogy átadjam, vagy inkább kapjon a kolléga valami olyat, amihez nekem nincs közöm, talán azzal jobban járna. Aztán arra jutottam, hogy neki készült, hát megkapja; legalább jellemző rám, le sem tagadhatnám. Elmondanám, hogy még arra sem vette a fáradtságot, hogy kibontsa átadás után. Pár szóban el kellett mondani, kinek mit és miért.... Azt a lesajnálós tekintetet látva nem volt értelme a küzdésnek. Mindegy. 

Bandita vitte a pogit lelkesen. Üres tállal jött haza; a sütiben nem volt hiba legalább. Utolsó pillanatban leszerveztük apájával, hogy lejön ma este egy kicsit hozzá, így ő ment érte a suliba. Volt öröm...

Én szomorú vagyok nagyon, de nincs kedvem írni róla. Egyáltalán semmiről sincs kedvem írni.