Az egyik kedvenc filmem, amit végre le tudtam tölteni normális felirattal. 

Azért szeretem leginkább, mert nem a szirupos, rózsaszín ködös, a valóságot el nem bíró szerelmet hozza be a szobába, hanem az élet szagú igazit, amihez a fájdalom, a szenny éppen úgy hozzá tartozik, mint a gyönyör. A felnőttek szerelmét, ami után az ember már nem vágyik álmodni, mert rájön, hogy a valóságos elérhető kell neki, akkor is, ha...

 ...ha közelsége felolvasztja fagyos szívét.

Ez pedig a kedvenc részem: 

Mondjuk én tutira nem hagynám ott a bugyinedvesítően szúrús szemű fickómat azért, hogy egy nyálgombóccal hetyegjek. Micsoda hülyeség már. De ettől függetlenül az egészből árad a szexus. Imádom.