Arra gondoltunk Eszterrel, hogy használjuk ki szeptember utolsó délutánját egy kirándulásra és vegyük be a Gellérthegyet. Amióta Budapesten lakunk, annyiszor elmentem már mellette a busszal, miközben újra és újra megálljt kellett parancsolni magamnak, hogy munka helyett ne világot látni induljak.

Most a Ferenciek terétől sétáltunk át az Erzsébet-hídon, és a vízesés mellett kezdődő lépcsősoron vágtunk neki a hegyoldalnak. Kutatok az emlékeimben, de nem tudom, mikor jártam erre utoljára, talán még általános iskolás kirándulás alkalmával lehetett, így szinte az újdonság erejével hatott rám. A Szabadság-szobor nem így élt bennem, a fegyveres szovjet katona szobrának már csak hűlt helyét találtam. Ő már a Szoborparkban, helyette több szerelmesen andalgó párral találkozhattunk...