Tízmillió fotós országa vagyunk ugyebár, így rendes honpolgárként megengedhetem magamnak, hogy felpakoljam ide a sokezredik mobiltelefonos Mátra-képeket, mert szerencsére akadt köztük olyan is, amibe nem lógott bele az ujjam.

Azon gondolkodom most, hogy ha tényleg van lélekvándorlás, akkor felhőnek szeretnék újjászületni, ha felhő nem lehetek, akkor lennék mondjuk felhőfotós: utazgatnék szerte a világban és éjt nappallá téve az eget kémlelném fűben fekve, háztetőn heverészve vagy tengerparton, és azon morfondíroznék, hogy csókolózó kiskutya vagy csipkefüggöny.

Nézegetem most ezeket a képeket (és azokat, amiket ide ki nem tehetek) újra és közben elmélázok még azon is, hogy milyen tök kurva jó lenne jövőre is és azután is szervezni egy ilyen találkozót, miközben pedig az elmúlt szép napokra gondolok, a szemebe drámaian könny szökik és még csak nem is menstruálok, hogy mindezt a hormonokra foghatnám, szóval arról lehet szó, hogy tényleg szép két nap volt és megható emlékezni rá. A társas izoláció és elidegenedettség séma is gyógyítható.