Visszanézve az e heti bejegyzéseket, megint eléggé elvesztettem a fonalat. Jó. Nagyon nem történik semmi, ami mégis, annak nagy része szót nem érdemel, ami érdemelt, azt azért rögzíteni nem mulasztottam el.

Egy jól betalált tegnapi mondatnak köszönhetően vannak fejlemények, csak valahogy írni még nem tudok róla. Ettől nagyobb baj, hogy azt sem tudom, helyes-e az, ha ide kerül, miközben persze pontosan tudom, hogy nekem mindig segíti a megértést, ha a gondolatok káoszában rendet teszek az írással. 

Nem tudom, mi legyen, régen voltam blog-ügyben ilyen tanácstalan. 

Holnap vizsga, ilyen dekoncentráltan megyek oda.