wtf?! (update)
Van ez a helyzet, amit én most nem tudok kezelni.
Délután elvittem Banditát fagyizni és utána a közeli nagyáruházba golyós dezodort venni, ugyanis ebéd utáni kanapén kuporgós Iron Man 2 nézés közben megállapítottam, hogy öregszem serdül. Egészen konkrétan jó masszív kanszagot árasztott, mit szépítsem.
Eredetileg a dm-et céloztuk meg, de menet közben eszembe jutott, hogy nem fogom tudni elültetni a virágokat föld nélkül, így a szupermarketbe léptünk be előbb, ahol fel is öleltem rögtön egy 20 literes zsákot. Aztán eszembe jutott az is, hogy a minap vásárolt felmosófejhez nyél is kellene, mert amikor ki akartam cserélni tegnap reggel, a belül már porhanyóssá rozsdásodott régi kettétört derékban, viszont azt nem mertem rögtön megvenni itt, gondoltam megnézem majd a dm-ben, ott mennyi, és majd ott veszem meg, ahol olcsóbb. Persze a dm-ben éppen elfogyott az a fajta, így dezodorvásárlás után gyereket virágfölddel kispadra leültet és nagyáruházba vissza.
Na és képzeld el, hogy befelé menet a pénztártól odaköszönt nekem Bandita egyik iskolatársának az apukája. Azt érdemes tudni róla, hogy ő egyébként egy nekem szimpatikus tanárbácsi, aki a nyílt korcsolyaórán elbűvölt mindenkit engem azzal, ahogyan a gyerekekkel bánt és ahogy korcsolyázott velük bandázva. Tudod az a csupaszív, fogpasztareklámos mosolyú, gyerekek kedvence típus meglehetős módon szép szemekkel, egynél több gyerekkel és egy tőlem merőben más típusú feleséggel. A "kapcsolatunk" idáig kimerült a reggelente futólag köszönésben és ez nekem tökéletesen megfelelt. Mikor múltkor bejelölt FB-n, nem is értettem, először majdnem letiltottam, mert a neve nem mondott semmit és elsőre nem ismertem fel a fotójáról sem.. Mindegy. Az a lényeg, hogy fizetés után indultunk haza, amikor is azt látom, hogy a szatyorral a kezében ott nézegeti a hirdetéseket a bejáratnál, amikor pedig elhaladtunk mellette, ránk köszönt megint, és megkérdezte, segíthet-e a cipekedésben. Ezzel még semmi baj nem is lenne, és bár a segítséget nem fogadtam el, egy darabon egyfelé mentünk, közben kicsit csevegtünk felszínesen, aztán elköszönéskor azt mondta nekem a fogpasztareklámos mosolyával, hogy reméli, legközelebb hosszabban beszélgetünk, aztán meg most az imént ott találtam FB-n az üzenetét is, amiben azt kérdezi tőlem, sikerült-e elültetnem a virágokat*...
Ezen a ponton pedig a vészjelző szenzoraim működésbe léptek...**:(
*a virágokat elültettem, és olyan szépek lettek:) Idén muskátli helyett dáliát, mini szegfű- és "nem tudom a nevüket, de nagyon szép"-palántákat vettem, majd lesz kép is, ha szebbek a fények.
**megírtam neki, hogy igen, éppen végeztem, pont elég lett a föld, és az imént jelzett a telefonom, hogy megint írt, de már meg sem merem nézni, mert jajúristen. Milyen infantilis tudok már lenni...:(
update (19:47): azt írja, hogy reméli, még beszélünk, most fürdet, de 9 után lesz. Most ez így gáz.
update (2013.05.06. 18:56): A film- és zenei ízlésem méltatta. Kávézni szeretne, a telefonszámom és email-címem kérte.
