Az egyik társkeresős oldalra regisztráltunk fel egy kifejezetten erre a célra létrehozott email-címmel abban a reményben, hogy  sikerül megismerkedni valaki olyannal, akivel kölcsönös a szimpátia és a vonzalom. rengeteg levelet váltottunk sok lánnyal, de valahogy sosem találkoztak az igények. 

A születésnapján egy óra erotikus masszázzsal kényeztették egy nevesebb budapesti szalonban, ami élménnyel én is gazdagodtam, hiszen a szeretet mibenléte értékelődött át számomra ennek köszönhetően.  Volt számára még egy ajándékom. Szerettem volna valamivel szimbolikusan kifejezni, hogy nem akarom elszakítani a családjától, ezért csináltam neki egy fotómontázst azokból a képekből, amiket az interneten (iwiw, picasa) közzétettek. Rettentően izgultam, hogyan fogadja majd, és hát a hatás a várakozásaimat is felülmúlta, teljesen elérzékenyült tőle.

Furcsa mód valahogy jobban viseltem a helyzetet, talán a változás miatt, ami  bennem ment végbe (valami megnyugvás -féle, amikor sokkal erősebben fogadtam az életemben adódó egyéb nehézségeket is) akkoriban. Talán mert újra biztonságot adott a létezése. Ebben az időben valahogy türelmesebb is volt velem, kezdeményezőbb, és ez nagyon sokat segített nekem is. Nem reménykedtem, hogy valaha felvállalja ezt a kapcsolatot, de valahogy – talán a korábbi mozgalmasabb év után – jobban értékeltem a „boldog békeidőket”. Mellettem állt a nagyobb krízisek idején, pl. mikor apának sztrokja volt, vagy mikor nyomasztottak a munkahelyi gondok. Nem kímélte az élet őt sem. Szerencsére itt már befogadta az adóhivatal a részletfizetési kérelmét, amit együtt írtunk. Élénken emlékszem még arra az estére is: főztem vacsit, velünk evett Bandita is (nagyon jóban voltak), aztán amíg ő elkezdte töltögetni a papírokat, elvittem a gyereket füröszteni. Én előbb végeztem, de nem vettem rögtön vissza a felsőt, hanem  illegettem magam egy kicsit a kitárt szekrény előtt. Szerettem, hogy tetszem neki; ő oda-oda sandított, láthatóan szeretett volna már túl lenni a hivatalos részen, de legalább megvolt a kellő motiváció, így hamar kész voltunk:) Szerettem azt az estét, olyanok voltunk, mint egy normális család: főzés, vacsi, röhögés, gondok megbeszélése, tévé előtt összebújás, szeretgetés, szeretkezés. El is aludt egy kicsit utána, én meg megint a karjában pihentem a takaró alatt megbújva, mint régen. Egyszerűen jó volt, semmi extra, mégis jó.  

Többször voltunk egy távoli városban az autójuk javítása miatt. A másik autójukat a város szélén hagyta olyankor egy benzinkút mögött eldugva, ott ült át az én kocsimba. Egyik alkalommal továbbmentünk Budapestre is alkatrészért; egy Burger-Kingben megvacsiztunk, aztán kis kitérővel a Hármashatár-hegyen kötöttünk ki. Hazafelé jövet a város határában még megálltunk, hogy kicsit zavartalanul együtt tudjunk lenni. Az együttlétünk annyira hevesre sikeredett, hogy még az autóm ajtaja is behorpadt:) Nem sok igazán felhőtlen nap adatott meg addig, ez volt az egyik, amiben részünk volt, az egyik legszebb délutánként maradt meg az emlékezetemben.  

Aztán egyik éjjel az autójukat ellopták a házuk elől, benne a gyerekülésekkel. Otthon jó nagy botrány lett belőle "te vagy a hibás, mert lusta voltál beállni a kocsival éjszaka" témakörben, ami persze rettentően bántotta a kedvesem. Mindenképpen szerettem volna segíteni a helyzet megoldásában, de mivel pontosan tudtam, hogy pénzt nem fogadna el segítségképpen, Bandita gyerekülését adtam kölcsön, Banditának pedig vettem egy nagyobb súlycsoportost olcsóbban. Kb. másfél éve használták már, amikor felajánlottam neki vételre, mert egy betegség miatt minden forintra szükségem volt;  ekkor váltotta meg tőlem végleg  egy jelképes összegért, hogy ne másnak kelljen eladnom. 

A felesége meló nélkül volt egy ideje, amit a kedvesem egyre feszültebb lett, az ő munkahelyén is gondok váltak, így nagyon rossz időszak jött számukra. Átküldte az asszony önéletrajzát, amit próbáltam én is ajánlani ismerős ügyvédeknek, bevittem több irodába a munkahelyem közelében, leadtam nálunk a személyügyön is, egy meghirdetett önkormányzati álláshoz pedig motivációs levelet is írtam neki. Benned most biztos felmerül, hogy miért tettem, hát igen egyszerű: mert különben a kedvesemnek kellett volna, aki pedig arról panaszkodott, mennyire feszített rendben kell dolgoznia, én viszont ráértem. Szóval úgy fogtam fel, hogy neki segítek ezzel. Nyár végén bedőlt a kedvesem munkahelye is, nem is talált rögtön mást, rettentően el volt keseredve, mi lesz a lakáshitellel, ha mindketten meló nélkül. Nagyon el volt kenődve amiatt is, hogy jobbára budapesti helyekre tudott pályázni, és eléggé tartott az utazgatástól. Az egyik interjú után késő éjjel, nagyon fáradtan jött, úgy roskadt le a kanapéra, mint egy fáradt öregember. Én is nagyon fáradt voltam, de boldog, hogy végre látom, így aztán valahogy mégis csak kedvet kaptunk egy kis játékhoz, így közös képeket csináltunk együttlét közben. Először elég furcsa volt viszont látni magunkat ezeken a képeken szeretkezés közben, de nem volt nehéz megszokni a látványt... 

Nóra ránk gyújtotta a házat és én bennégtem. A csaj kezdetben jó fejnek tűnt, kedves volt, szexi és spontán, jó volt vele beszélgetni, úgy tűnt, kölcsönös a rokonszenv és végre alakulhat valami. Aztán más irányt vettek a dolgok, túl szembetűnő volt köztünk a különbség (a javára), amit nem lehetett nem észrevenni. Elkezdett levelezni a kedvesemmel is, hogy megismerkedjenek a találkozó előtt, majd kéretlenül küldözgetni kezdte nekem ezeket a levelezéseket, hogy lássam, milyen kedves hozzá, és miket írogat neki rólam és a feleségéről. Kéretlenül megtudhattam így, hogy milyen szerelmes a feleségébe a mai napig, hogy annyira szeretik egymást, hogy minden nehézség és küzdelem ellenére együtt vannak még mindig; rettentő kedves lány vagyok persze én is, igazi barát, akire mindig lehet számítani jóban-rosszban, és akivel a szex is jó ám, bár "mond neked valamit az a szó, hogy energiavámpír?" Nem tudtam hova tenni az egészet, hiszen felém ez utóbbit nem kommunikálta. Mikor megkértem, hogy őszintén ossza meg velem a velem kapcsolatos aggályait, a szokásos konfliktuskerülő "ugyan hagyjuk már, semmi baj, ha nem lennél fontos nekem, hol lennék már?!" - válasszal hárította el az érdeklődésem. A lány közben egyértelműen értésemre adta, hogy inkább kettesben találkozna a kedvesemmel, amit én ezek után már nyilván nem sajnáltam, annak eldöntését pedig a kedvesemre bíztam, hogy ő mit szeretne. Őszintén elmondta nekem, hogy lenne kedve elkapni ezt a szemtelen kis nőcskét, de persze nem találkozik vele, ha nekem rosszul esne. Én rábíztam a döntést. Aztán nem jött létre a találkozó, mert a kedvesemnek is elege lett belőle. Az a csaj mindennek elmondott, megalázott engem. "Mit akarsz egy ilyen szürke kisegértől?" - kérdezte a barátom, aki ekkor már megmondta neki, hogy ne bántson engem, nem érdemlem meg, de már késő volt. Sajnos egy olyan email címem adta ki neki korábban, amiből kiolvasható a teljes nevem, kideríthette a telefonszámom és a címem is megtudhatta. Az éjszaka közepén fel is csöngetett a kaputelefonon hozzám egy pasi "eljátszadozni velem, hogy ne unatkozzak, míg a barátnője a kedvesem szórakoztatja virtuálisan". A csaj a kedvesemnek is megírta, hogy a barátja éppen útban van hozzám, de azon túlmenően, hogy azonnal felhívott figyelmeztetni engem, nem tudott tenni semmit sem. Szerencsére Bandita nem volt itthon éppen, és mivel nem engedtem be a a fickót a lépcsőházba, elment végül. Éreztem a kedvesemen, hogy nagyon félt engem és bántja, hogy nem tudott megvédeni ebben a borzasztó helyzetben. A zaklató hívások ellen másik telefontszámot kértem, de továbbra is nagyon féltem. A végén már szinte minden nap felhívtam pár percre (munkaidőben persze), mert egyszerűen nem tudtam másként úrrá lenni ezen a félelmen. Mondani nem mertem, csak szóval tartani próbáltam, de ő egyre idegesebb és türelmetlenebb lett, a végén már türelmetlenül, köszönés nélkül vette fel a telefont. Segítséget kértem tőle, szerettem volna találkozni vele, szinte könyörögtem érte, mert azt reméltem, hogy attól majd helyreáll a rend a lelkemben, de "nem tudta" megoldani. Három hónap telt el így, reménytelen várakozással, minek a végén aztán kicsivel karácsony előtt már nyilvánvalóvá vált, hogy ez a helyzet nem tartható; az új budapesti munkahelye mellett nem tudjuk megszervezni a találkozásokat, így megpróbáljuk visszaterelni a kapcsolatot a színtiszta barátság medrébe...

Nem sikerült.