(ez már rövid lesz)

A bánatomról is esett szó, de arról most nem írnék, mert elég volt akkor bolygatni a sebeket. 

Viszont rögzítenem "kell" magamnak azt, amit a Doktornő mondott nekem, mikor megosztottam vele a vívódásomat: azt mondta, hogy nem szabad engednem a lelkiismeret-furdalásnak, mert mindennek megvan az oka, semmi nem történik véletlen. Meg mondta azt is, hogy az érzéseimről nem tehetek, mert az érzések vagy születnek vagy nem, de semmiképpen sem olyasmik, amik akarattal irányíthatók. 

Aztán kaptam egy kérdést a fejemhez erre vonatkozóan: 

...olyasmik foglalkoztatnak, mint hogy szereti-e a túró rudit, szokott-e félni a viharban, szeret-e táncolni az esőben, volt-e már eltörve a keze, milyen reggel ébredés után, meg amikor mérges, meg ilyenek... De mivel jó eséllyel nem tudom meg ezeket sosem, hát olvasom tovább az írásait és meghallgatom majd élőben is, ha újra énekel...

Jól betalált, basszus:(