Kezdődik már?!
Az elmúlt két napban több látogató érkezett a színes masnis bejegyzésre keresőből, én meg csak mosolygok, mert ezen legalább már tudok "csak mosolyogni" rossz érzések és szorongás nélkül.
Nálunk tarka lesz a karácsonyfa idén is, a több éves díszekkel öltöztetve, sallang és felhajtás nélkül. Számunkra nem ezen múlik az ünnep fénye, én pedig már képes vagyok büszke lenni erre.
Mi mással, hát ezzel a lemezzel nyilván, már negyedik alkalommal. Ritkítottam az edzésnapokon, nem megy minden másnap; hetente kétszer esik jól ekkora táv. Erősödtem sokat, amit leginkább abból érzékelek, hogy nem kapkodom a levegőt és egyenletesnek tűnik a pulzusom. A hétköznapokban viszont elég fáradékony vagyok, mindig csak aludnék, amit őszi fáradtságnak gondolok. Ma ebédidőben, a parkban bóbiskoltam el a könyv felett, ami lehet ciki, de legalább jól esett. Nektek zene, nem álmosító. A lelkem nincs jól, de ez ne legyen újdonság, megbántottak.
