Gyökkettővel, egy óra alatt 30 cm-t haladva a szegéssel úgy felkúrtam az agyam, hogy elkezdtem kikotorni a nagyszekrényből a varrógépet. Úgy egy éve hosszú nemtalálomabaját-kínlódás után durcásan elcsomagoltam; ma türelmesen kiderítettem, hogy szimplán nem volt jól befűzve a cérna... No comment. 

Kész vagyok két darabbal, mert szép vagyok, ügyes és okos amiket már fel is raktam! Holnap reményeim szerint meglesz a másik kettő is, és akkor már szépen fog ráncolódni. Oké. Jogász vagyok, ennek megfelelően nem sikerült rájönni, hogyan lehet A-ból B-be egyenesen elvágni gyűrt agyagot, a varrás pedig még szamárvezetővel is hullámos lett. Mégis olyan elégedettem gyönyörködtem benne, mintha aranyból volna. Összehúztam, széthúztam, össze, szét... Jól van. 

Nehéz dühösnek lenni, amikor oly sok szépség van a világban. Néha úgy érzem, hogy egyszerre látok mindent és túl sok. A szívem felduzzad, mint egy léggömb és majd szét robban. Aztán eszembe jut, hogy ellazuljak és ne próbáljak meg belekapaszkodni. Aztán esőként rám hullik az egész és nem érzek mást, csak hálát hülye kis életem minden egyes percéért. 

Nézzétek meg ezt a filmet, ha még nem láttátok. 

Listát kell írnom arról, miért tartom magam teljesértékű embernek.

Két napja szenvedek rajta. Ha valamit fel is írok, hamarosan húzom is át, amikor eszembe jut, hogy.

Hülyeség az egész, utálom ezt a feladatot. Ne jusson eszembe, tudom. 

Elejében nagyon zavart a függöny hiánya, úristen, beláthatnak. Legalább a nappali-hálómon legyen, vásároltam egy szolid darabot az Ikeában, de valahogy sosem jutottam el vele varrónőhöz, hogy beszegje. Teltek a hetek, én pedig szoktam meg egyre jobban ezt az állapotot annyira, hogy mostanra igazából már szükségét sem érezném a takarásnak, csakhogy. Itt vannak a melegek, betűz a nap, ami panelban a 8. emeleten korántsem praktikus, ezzel valamit kezdeni kell.

A függöny varrónőhöz mostmár nem megy el, majd megvarrom. Én. Kézzel. Mind a 4x140 cm-t. Majd csak figyeljetek.  

Eszter és Tollampapírom

...mert (hasonlóan) gondolkodó rokonlelkek, akik kifejezni is tudják. 

Nem vagyok stílusos, bassza meg, de tudtuk. Előkerült a szandál tegnap, és fény derült a lábkörmöm alatt lévő vérömlenyre, ami ott virít már a költözésünk óta. A müzlis tálat ejtettem el kipakolás közben és persze, hogy ráesett a lábamra is, mielőtt ripityára tört a kerámiapadlón.

Mondjuk azt, hogy ez a szexepilem, majd szép lakkokkal árnyalom.