Írok már akkor a szilveszterről, ha a karácsonyról nincs kedvem. Egyik nap december elején kiszámoltam, hogy kb. 15 éve (mióta abbahagytam a táncot) minden szilveszterem otthonülős: az éppen pasim nem volt társasági ember, "maradjunk itthon és nézzük a tévét", amióta pedig Bandita apukájával külön mentünk (idén lesz 8 éve), a gyerekkel voltunk mindig itthon egyedül. Ebből kifolyólag nem igen volt még éjfélig fennmaradás sem, leginkább 10 körül legkésőbb ágyba bújós és reggel felébredős "szilveszterezések" voltak ezekben az években. Idén másként volt.
...kb. úgy érzem magam. Tudod... Tipródik, várakozik, fél, milyen lesz majd. Na hát így vagyok én is most. Félelemmel vegyes várakozás, rengeteg kérdés, kétség, ábránd, mert úristen olyan régen volt, mintha soha meg sem történt volna még.