Új olvasnivaló a bloglistában
Sokkal jobban áll az érzései és gondolatai kifejezésében, mint én. Nálam még mindig sok az elhallgatás, a "leírni sem merem, nem hogy kimondani"-félelem.
Semmi. Minden.
Hátulról támadós szép álom
A konyhában foglalatoskodtam valamivel. Már túl voltam az esti fürdőn, csak a bordó selyemköntösöm volt rajtam, a derekamon lazán megkötve.
Mr. Nobody
A balkanyaromról eszembe jutott ez a film, amit nem rég láttam. Nem a tipikus "mi lett volna ha"-film, szerintem sokkal érzékenyebben és bölcsebben fogja meg a témát; bár inkább azoknak való, akiktől a művészfilmek sem állnak távol, mert ez már szinte az. Nekem azt üzeni leginkább, hogy mindenből ki lehet hozni jót is, rosszat is, és hogy miből mi sül ki, előre sosem tudhatjuk. Viszont nincs eleve elrendelés, szóval no para.
Minden egyes élet A "HELYES"
Mindegyik út A HELYES ÚT.
Minden lehetett volna bármi más, és az is csak annyit érne.
Újratervezés
Nem az a baj, hogy fáraszt az ingázás. A napi 2x fél óra sétát kifejezetten élvezem, hetente ha egyszer szállok metróra. Azzal van bajom, hogy kevés az együtt töltött idő és az itthon-létezés. A várost világosban leginkább csak hétvégén látom, akkor is csak boltba menetben vagy egy-egy bicajozás, séta alkalmával, mert hosszabb időre kimozdulni nem igen van már kedvem olyankor és Bandita is vonakodik tőle.
A (tegnapi) nap kérdése
Hogyan lehet embrace-elni az ércsíptetőt?
Paradise Lost: Isolate
Amúgy tudod az van, hogy annyira szeretem benne azt is, hogy olyan okos, meg hogy tud lenni olyan realista, amilyen én ritkán. Én nevezem ércsíptetőnek, mert az kevésbé drámaian hangzik, és gondolkodom azon, hogyan tudná azt a főhős "magáévá tenni". Romantikusan szimbolizálok, nap végére már látom is magam előtt a fájdalmas, ellehetetlenült életet, melyet főhősünk "magáévá téve", azzal azonosulva éli tovább mindennapjait... Aztán érkezik a kijózanító lehetséges válasz, miszerint az "érszorító" és "megragadja", meglehetős módon kézenfekvő és "prózai" jelentéssel, visszahúzva engem a földre:) "Fékek és ellensúlyok" (és ez már a Szúrós Szemű címke).
Megírni vagy nem írni a 15-öt?
Nehéz kérdés, nem tudom. Úgy gondoltam, "okafogyottá" vált az előzmények valamelyest megértésével, másfelől viszont talán jó lenne ezt is "letenni"...
Update (13:12): Egyébként az is van még, hogy szükségét éreztem a váltásnak. A "Doktornőnek" hálás vagyok, amiért tavaly az év második felében fogta a kezem és anyukám helyett anyukám volt a nehéz időkben, megvilágított számomra nézőpontokat, amik bizonyos dolgok megértéséhez közelebb vihettek engem, de a sématerápiás írások hatására, és a sok hónap kihagyás utáni újabb találkozás fényében mást kértem fel a továbbiakra. Az "egyetért vagy nem ért egyet"-kérdések ezért kerültek elő, az első találkozás alkalmával kaptam feladatként a megválaszolásukat. Hátra van még egy grafikon megrajzolása, amivel idáig még csak addig jutottam, hogy a x és y tengely rá került a papírra... Meglátjuk, mi sül ki belőle.
Update (13:12): Egyébként az is van még, hogy szükségét éreztem a váltásnak. A "Doktornőnek" hálás vagyok, amiért tavaly az év második felében fogta a kezem és anyukám helyett anyukám volt a nehéz időkben, megvilágított számomra nézőpontokat, amik bizonyos dolgok megértéséhez közelebb vihettek engem, de a sématerápiás írások hatására, és a sok hónap kihagyás utáni újabb találkozás fényében mást kértem fel a továbbiakra. Az "egyetért vagy nem ért egyet"-kérdések ezért kerültek elő, az első találkozás alkalmával kaptam feladatként a megválaszolásukat. Hátra van még egy grafikon megrajzolása, amivel idáig még csak addig jutottam, hogy a x és y tengely rá került a papírra... Meglátjuk, mi sül ki belőle.
"Egyetért vagy nem ért egyet?"
Akik ismernek engem, általában szeretnek is.
Igen. Viszont mivel kevesen ismernek, kevesen szeretnek. Nem kíváncsiak rám, így sanszom sincs.
Szeretnék olyan boldog lenni, mint amilyennek mások látszanak.
Nem. De nem azért nem, mert én boldogtalan akarok lenni, hanem azért, mert a legtöbb ember állatira nem tűnik boldognak. Akármerre megyek, a melóhelyen, vagy az utcán, tele a világ búskomor emberekkel, akikről süt a világfájdalom, dehogy akarok én olyan boldog lenni, mint ők. Aki még boldognak látszik, arról sem mondható el sokszor, hogy tényleg az, vegyük csak példának az fb-s képekről boldogan visszamosolygó, egyébként meg egymásra köztudottan acsarkodó, jobb esetben is csak békés közönyben élő párokat. Kösz, nem.