...abban az értelemben, ahogyan azt Birtalan Balázstól tanultuk, és ahogyan - mint kiderült - hoztam is már pár tudatos döntést spontán. 

Megpályázok egy állást, ami tetszik nekem. Úgyis ideje lenne már valami mást csinálni és minél távolabb kerülni ettől a sok disznóságtól és ettől az asszonytól. Ha nem sikerül ez az állás, akkor majd sikerül másik előbb-utóbb, de hogy én velem még egyszer nem fog így ordítani ez a baszatlan büdös luvnya, az kurva isten. 

...ezért nem írhatok róla, csak másról sem igen tudok, mert nagyon ráült a hangulatomra. 

Gyűlölöm az igazságtalanságot, a gerinctelenséget, a tisztességtelenséget, de legfőképpen azt, amikor tehetetlen vagyok vele szemben...:( Túl kicsi vagyok, csak egy kis csavar a gépezetben, semmit nem tehetek.

Mondhatni, hogy tetszik, ami nagy szó, hisz már vagy 100 pár mellett elmentem és vagy 20 párat felpróbáltam, mire ezt elfogadhatónak tartottam. 

Hosszú idő óta először hallottam ma ezt a számot. Így szólt a telefonom évekig. Volt olyan, hogy csak azért nem vettem fel, mert olyan jó volt megint hallgatni, de sajnos 10 percig nem bírt várni senki:)

Figyeld csak! Megszólal, és már itt sem vagy, a könnyeket pedig le lehet törölni...

Most csak kerültem-fordultam, mert jönnöm kellett haza sietősen, hogy odaérjek a gyerekért, de még így is olyan jól esett kimozdulni egy kicsit. Az előadás 10-kor kezdődött, én viszont már 9-re beértem az Egyetem térre, és mivel már állatira éhes voltam, úgy döntöttem, hogy kényeztetni fogom magam egy finom reggelivel. Megfigyeltem egyébként, hogy kajajeggyel sokkal lazábban vagyok, valahogy kevésbé vigyázok rá, mint a kp-ra. Meg kellene javulnom ebben is, csak hát az a baj, hogy nem nagyon akarok, mert ennyi erővel lemondhatnék akkor minden élvezetről.

...különben úgy jársz, mint én, hogy magyarázkodhatsz magadnak, és a világnak, mikor aztán valamiért mégis...:)