Otthon. 

Szeretem a szüleimet, mindig jó látni őket, de mikor "hazaérek", rendszerint rájövök, hogy igazából nem vagyok már otthon itthon. Na, ezt most jól megaszontam.

Egyébiránt ma hoztam  a formám megint. Tudod az van, hogy összesen két buszból tudok választani: egy van kora reggel, egy pedig délután. Nem szeretek fáradtan, munka után utazni, viszont még kevésbé szeretek reggel korán kelni, így inkább abban maradtunk Banditával, hogy ezúttal inkább jöjjünk el még ma. Ezer dolgot terveztem még indulás előttre. Szépen elgondoltam, hogy majd komótosan hazamegyek a melóból, megebédelem a tegnap estéről maradt finom kajcsit, kihajtogatok a szárítógépből, becsomagolok, a maradék ruhát elteszem a szekrénybe, kiporszívózok, felmosok, és uccu a gyerekért, onnan pedig a buszhoz. 

Aha... (Jó, ez most ciki lesz, de le kell írnom akkor is, mert hát mit csináljak, ha így volt...) A tervemhez kb. addig tudtam tartani magam, amíg be nem léptem a lakásba, ahol a fürdőszoba előtti közlekedőben megláttam a gyantázókészletet, és ezen a ponton eszembe jutott, hogy ha nem most, akkor mikor, ha egész hétvégén odavagyok? Na és ha hétfőn este hétkor hazaérve már nem lesznek jók a fényviszonyok, akkor majd kedden a melótól fáradtan? Szóval láttam a lelki szemeim előtt, ahogyan majd csak jövő hétvégén kerítek rá sort, ami tapasztalásom szerint 1:legalább további két milliméteres szőrnövekedést és ennek megfelelően fájdalmasabb epilálást, valamint 2: addig is egyre intenzívebb csiklandozó viszketést von maga után, amit megspórolni sokkal fontosabb, mint berámolni a ruhákat a szekrénybe, ugyebár. Ójaj, az a fránya hiúság ráadásnak, ami nem engedi meg az ember lányának Holdviolának, hogy altájon borostásan töltsön el még egy hetet. Most ezen a ponton irreleváns az, hogy egyébiránt senki ember fia nem fogja látni a puncimat egész hétvégén és egész jövő héten (sem), mert tudod a Tudat. Elég, ha én tudom, és ezt átgondolva máris dugtam be a gépet, hogy míg megebédelek, addig megmelegedjen a gyanta. Végeztem is magammal valamikor negyed négy után kicsivel, amikor is gondoltam biztos, ami biztos ránézek én arra a menetrendre, és basszus kiderült, hogy negyed órával hamarabb indul a busz, mint amire emlékeztem, egészen konkrétan négy órakor! Ami ugye azt jelenti, hogy Banditát az iskolában háromnegyed négykor legkésőbb fel kell szednem, jajúristen, mi lesz most, hiszen akkor fél négy után öt perccel el kell indulnom itthonról, tehát van még 15 percem! Szerencsére beírtam neki reggel, hogy háromnegyed négykor engedjék el, mert így már menetre készen jött elém a sulifolyosón... A buszt nem késtük le, sőt még innivalót venni is maradt időm, de.  

Nem raktam el a ruhákat és két edény is ott maradt a mosogatóban mosatlanul. Most arra gondolok, hogy egyáltalán van férfi a földön, aki ilyen húzásoktól nem készülne ki? Mit választ a férfi? Bársonyos puncit, vagy tiszta edényt? Esetleg egy normális nőt, aki képes a napjait értelmesen megszervezni? Létezik a földön férfi, akit efféle kelekótyaság inkább mulattat, mint bosszant? Egyáltalán. A társas nők mikor végzik a szőrtelenítés szertartását?