Én ma így tüntettem a szürkeség ellen és színt vittem ebbe a borongós és fénytelen napba csakazértis. Még a bugyim és a melltartóm is piros volt, mert nehogy már...:)

Persze lógok még hétfő óta egy igazán fontos történés elmesélésével. Csak tudod az van, hogy nem vitt rá a lélek még, mert olyan jó a kedvem, amíg nem gondolok rá és sokkal üdítőbb a gyönyörűséges álmomról (aminek még most is hatása alatt vagyok), a szeretet mibenlétéről, a héten kiolvasott könyvről, a tegnap látott  mesefilmről és a legújabb cuki piros harisnyámról írogatni...

De pótolom még a héten. Mert ugye nem lehetek megúszós, ha egyszer utálom, ha valaki megúszós?:(

Update 2012.10.14. 11:48: Na jó... Ha nem is héten, de záros határidőn belül nyilatkozok. Nem rossz dolog tulajdonképpen, ennek ellenére lelkierőm nincs hozzá továbbra sem (kifogásom annál több, hogy miért nem). A statokat elnézve senki nem marad le semmiről. Ja... Ez meg már a nyafogás címke. 

A jóbarátok már felnőttek, sőt az unokáik is kibújtak a tojásból éppen, mikor megjelentek az emberek.

Bizonyos részeit olvasva úgy éreztem, mintha ezt már valamikor valahol olvastam volna, mintha ez a tudás az enyém lenne már. Viszont vannak benne olyan momentumok, amelyek a mindig mindent megérteni és logikus rendszerben látni akaró jogászagyamnak túl megfoghatatlanok. Közben valamiért megnyugtat nagyon.

Elolvasom ismét...

Holnaptól négy napig lesz ez a Moziünnep, amikor jó olcsón lehet filmet nézni, ami tök jó, mert mostanság nem láttam felnőtt tartamat, mindig csak gyerekeset a gyerekkel.

Ha azt kérdezné valaki tőlem, mi az a legfontosabb dolog, amit ebben a kapcsolatban megtanultam, akkor az jut eszembe elsőre, hogy a szeretet mibenléte értékelődött át számomra nagyon.

Ma megosztottam a Doktornővel a félelmeimet és a változást is, ami bennem az utóbbi időben végbemegy, és azt mondja, hogy szerinte az mindenképpen jó jel, hogy - még ha lassan és fokozatosan is - olvad a jegem. Szerinte a gyógyulás jele és akkor a lelki kötés is oldódik már el.