Se kép, se hang

Mostan arról nincs erőm írni, hogy miért, majd talán holnap, ha túlélem a holnapot. 

Ma kidolgoztam a belem, és most hazaérve is csak picit pihenhetek, mert sütisütést vállaltam Bandita osztályának mikulás-partyjára, aztán még el "kell" készítenem az ajándékot annak a kolléganőnek, akinek a nevét kihúztam a nagykalapból. El kell mondjam, hogy kész vagyok teljesen, mert hogy lehet ajándékkal készülni valakinek, akivel életemben nem beszéltem egy szót sem a köszönésen kívül?! Ugye én akkor most ügyes vagyok, ha mégis elkezdek neki szalvétatechnikával díszített, fenyőből készült asztali tolltartót gyártani? Vajon örülni fog neki? Hát majd elválik. Ez egyébként annyira jellemző, hogy megint az utolsó pillanatban kapcsolok. Jó, meg van az oka, de akkor is. Persze holnapra kell, mert a főov-nak se kutyája, se macskája, így nyilván december 06. napjára időzíti az évzáró bulit ugyebár, mintha nem menne mindenki inkább haza a gyerekéhez mikulásozni. Ja és persze éppen a város másik felén lévő éttermet kell választani, nehogy mindenki számára kényelmesen elérhető legyen. Olyan tök jó, hogy a város szívében van az iroda és körülöttünk a Fő utcán legalább 20 kajálda - köztük olyanok is, ahol nem kell 3500 Ft-ot kiadni egy főételért. 

Be kellene festeni még a hajam is, de a nagy rohanásban elfelejtettem útbaejteni a DM-et hajfestékért. Még kiléphetnék éppen az intersparba venni, de nem tudok, mert B-nek is éppen ma este jutott eszébe lepasszolni hozzám a gyerkőcöket mondván, hogy ő sütit süt a holnapi osztálybulira. Mintha én nem éppen ugyan ezt tenném. 

Fuck.