Kedves Holdviola, ez nem személyes ügy, hanem munka, ne vigyél bele érzelmeket, csak keményen!

De hát hol van az megírva, hogy egy perképviselőnek mindig minden helyzetben olyan keménynek és racionálisnak kell lennie, akiről lepereg minden? A tárgyalóteremben persze, de azon kívül? Miért baj az, hogy egy ügy szívügyem is, mert nem csak a jogérzékem, hanem az igazságérzetem szerint is jónak tartom a döntésem és eszerint állok ki mellette? 

Nyilván lehetnék kemény, nem egy porcelánbaba, amit vitrinben kell tartani, mert elég egy óvatlan mozdulat, és a következő pillanatban már darabokban. De nem. Én én vagyok, ilyen érzékeny, nem tudok más lenni, mert akkor nem én lennék. Talán ideig-óráig működne, de az hamis lenne. Nehéz a természetem, sokszor túl érzékeny vagyok, de ez törvényszerűen együtt jár a többi dologgal, ami szintén én vagyok. Lehetnék valami kimért, hűvös, fegyelmezett, halvérű nőszemély is, de az nem akarok lenni, mert akkor egy csomó mindent nem élnék meg, amit így igen. Mindent, vagy semmit, máshogy nem megy.

A puncsfagyiból is ki lehet túrni a mazsolát, de nélküle milyen már??? :(