Ezen is túl vagyunk. Mondjuk nem egészen úgy, ahogy reméltem, mert ez a fájdalom, amit most érzek, nem volt benne a szerződésben, még az apróbetűs részben sem. Némi húzásról volt szó, erről nem. 

Nem fürödhetek egy hétig, cserébe viszont naponta többször tusolhatok, sőt kívánatos. 

Meg aztán rettentő nehéz beletörődnöm, hogy innentől legalább egy hétig mamabugyit kell hordanom. Ez talán még a fájdalomtól is borzasztóbb, és ezzel nem a fájdalmat bagatellizálom:) Mamabugyit hordani szörnyű. Egyáltalán bugyiban aludni szörnyű. 

Az is van még, hogy szédülök, ülni nem tudok a seb miatt, viszont feküdni sem esik jól, aludni sem igazán tudtam, átmenni a boltba este kínszenvedés volt. Holnap délután fel kellene mennem Kelenföldre, de még nem tudom, menni fog-e. 

Lógok a kedves blogjaimon, olvasgatok, zenét hallgatok, legalább így most erre van időm.

Jól esne némi buksisimogatás, egy kis dédelgetés, elfogadó törődés. A helyzet drámai, mondhatni tragikus. Legyen jó legalább a szövettan most már.