Ezért (is) szeretek gyalog járni, mert különben nem láttam volna meg pl. ma reggel ezt a kutyust az ablakból kuksizni ki a világba. Olyan békésen nézelődött, mint akinek kutya baja van, és tényleg:)

Most nagyon szeretném, ha holnap ilyenkor lenne, mert ez azt jelentené, hogy már túl vagyok azon, amin így még nem. 

Az a tervem, hogy öregkoromban, ágyban és párnák közt halok meg, lehetőség szerint  a szerelmem karjában, szex közben, végelgyengülésben, és szeretném, ha legalább ebbe nem esne hiba, mert olyan sokszor szívtam már. Műtőasztalon maradni lehangolóan prózai lenne, így köszönöm, nem vágyom rá. 

Most egy kicsit félek, na. Ez a lényeg.