• nem a saját ágyamban hajtom álomra a fejem és már az elalvás sem megy úgy, mint otthon
• reggel botorkálok ki félálomban a konyhába, és nem találom a cukrot
• nincs kávé, csak cappuchino
• fémkanállal kell csörömpölni
• (...)

Ezekről most eszembe jutott a "harag"-os könyvemnek az a része, ami arról szól, hogy az emberek élete tele van apró mankókkal, és a harag egyik forrása, amikor valamiért ezeket a mankókat nélkülözni kell. Ha valaki kiegyensúlyozott, tud rugalmas lenni, nem borul meg a kis lelke a legkisebb változástól, tud nagyobb gond nélkül alkalmazkodni, ellentétben azokkal, akik már a legkisebb mankójuk akár időleges elvesztése miatt dühöngenek. Utóbbinak olyankor meg kell állni és el kell gondolkoznia azon, mi is dühíti valójában? A keményebb ágy, vagy a biztonságérzetének elvesztése? 

(Hümmög)