Sehogy sem akar menni most a ráhangolódás, legszívesebben magamra zárnám az ajtót és maradnék itthon egész ünnepek alatt. Úgy érzem magam, mint akit satuba fogtak és nyomnak minden irányból; próbálok ellenállni, tartani magam, de valahogy az is erőtlen, így csak vergődök. Az igazság az, hogy totálisan elbizonytalanodtam magamban.

Kezdődött már tegnapelőtt a vitával, majd folytatódott tegnap délelőtt.

Nekem ugye be kellett mennem, mert munkanap volt, Banditáéknak iskola, rövidített nappal, ami után délben B*-ékhez ment játszani egy kicsit a kis barátjával, míg haza nem érek. Mikor ez ügyben B. felhívott, beszédbe is elegyedtünk egy kicsit, majd - miután hosszasan sorolta nekem, mi mindent kapnak a fiúk a görkoritól kezdve a színes gyurmakészleten át a szépséges tudományos könyvig - megkérdezte tőlem, Bandita mit kapott, amire én felelőtlenül őszintén válaszoltam: igazság szerint még semmit, ugyanis teljes tanácstalanság van ezen a fronton, mi is az, aminek igazán örülne, nem egy sarokba bedobott kacat lesz belőle, de a számomra megfizethetőség határán belül maradjunk vele. - Na több se kellett, majd ő jól kitalálja, imád szervezni és gondolkodni, most meg úgyis ráér, majd hívott is vissza pár óra múlva, hogy a fiúk kaptak Londonból anno egy távirányítós helikoptert a nyáron, ami emlékei szerint Banditának is tetszett, most már itthon is lehet kapni, de ha nem pont olyat, hasonlót kaphatna igazán, nem is drága, úgy 8-10ezer forint lehet.... - Jó, köszönöm szépen az ajánlást, majd meglátom. - Majd hív megint egy óra múlva, hogy a férje éppen az egyik nagyáruházban, szólt neki, hogy nézze meg, van-e olyan, és most csörgött is vissza, hogy van is, ha gondolom, meghozza nekem. Udvariasan hárítottam el azzal, hogy igazán köszönöm, de elrendezem ám én ezt a dolgot, de elkapkodni nem szeretném, van is még időm... - Dehogy van idő, elfogy minden, mire odaérsz! Mi már három hete beszereztünk mindent, el vagy késve! - Ha elfogy, majd lesz más. Ez már így történt, igazán jól esik, hogy aggódsz, de tényleg megoldom, még egyszer köszönöm. (Miközben belül pedig fuldoklok, mert én ezt utálom, én ezt nem akarom, minden idegszálam toporzékol, hogy hagyjál már békén!) 

Aztán jön kiakadva a kolléganő, "hát most mondjam meg, nem felháborító, hogy K**. elment úgy az imént, hogy NEM KÍVÁNT BOLDOG KARÁCSONYT!" - Nézek rá értetlenül, miért is probléma ez, mire litániát kapok udvariasságról, meg arról, hogy neki jól esett volna. Kifejtem neki, hogy engem ez a kérdés nem foglalkoztat szemernyit sem, ha kíván magától, akkor jó, ha nem hát nem, de csak azért ne kívánjon, mert így illendő, én kiválóan megvagyok izzadtságszagú, formális karácsonyi jókívánságok nélkül is. Láttad volna az arcát, ahogyan elborzadva közölte velem, hogy szerinte az ember ne legyen ilyen közönyös embertársaival, mert akkor hova jut a világ...

Elvárások tömkelege, aminek én megfelelni nem tudok... Bejegyzés a bűntudatnaplóba:(

Fürdés közben bejön Bandita, odakuporodik a WC tetejére, kérdezem tőle, továbbra sincs semmi olyan dolog, amire kifejezetten vágyna karácsonyra? - Anyuci! Ne idegeskedj már ezen! A karácsonyban nem ez a lényeg, hanem hogy együtt leszünk! Még az se fontos, hogy fánk lesz-e, ha lesz rá pénz, lesz fánk, ha nem lesz rá pénz, nem lesz, ezek engem nem izgatnak! - Mondja nekem, mintha a szívemből szólna, én mégis szomorkodok, bánkódok, rendjén van-e ez egy 10 éves szájából...