Van egy ismerősöm. Munka kapcsán ismertem meg pár éve (szakmabeli), azóta - míg a városban dolgoztam - néha elhívott ebédelni jogi kérdése okán. Volt olyan, hogy magánügyekre terelődött a beszélgetés, de ez általában ki is merült a gyerekek-témában (neki kettő van, házas ember persze). Amióta eljöttem a régi munkahelyemről, inkább már csak hívni szokott, ilyen-olyan szakmai kérdésekkel. Néha van olyan, hogy megcsörget azzal, hogy Pesten van, szívesen haza vinne engem is, de mindig kitértem ez elől, mert nem szerettem volna vele közelebbi ismeretséget. 

Múltkor kitettem fb-re ezt a képet. Az egyik kedvenc képem egyébként, nagyon kifejezőnek tartom. Nem azért osztottam meg, hogy szexuális ajánlatokat vonzzak be magamnak, hanem leginkább dacból, lázadásképpen egy olyan pillanatban, amikor éppen megint elegem volt már a közeli ismerőseim üzenőfalamat elárasztó szép idézetes, elcsépelt féligazságos, megcsinált-beállított-agyonkreált virágcsokros, szívecskés, kávéscsészés, süteményes, szobabelsős, csendéletes borzalmaiból, amivel - te már tudhatod Kedves Olvasó - ki lehet kergetni a világból. Nem sok idő múlva ez az ismerős már írta is oda a kétértelmű hozzászólását, majd éjjel a privát üzenetet azzal, hogy a képem "inspiráló, és ő szeretné". Megírtam neki, hogy én viszont nem szeretném, amire közölte velem, hogy sajnálja, de azért ő megkérdezi időről időre, hátha egyszer meggondolom magam. Azóta kb. kétszer keresett meló-ügyben, és tényleg rá is kérdezett, nem gondoltam-e meg magam, én pedig mindkét alkalommal megmondtam, hogy NEM. Legutóbb a miértre is rákérdezett, amikor is elmondtam neki, hogy nem érzek testi vonzalmat irányába. "Majd megjön a vonzalom közben" - mondja, mielőtt azonban válaszolhattam volna, szerencsére belépett a főnököm és el kellett köszönnöm tőle. Mivel azóta nem keresett, reméltem, hogy feledésbe is merült a dolog részéről.

Hát nem...:( Tegnap este odaposztolt egy "beszédes" fotót az idővonalamra, célozva a félbemaradt beszélgetésre (egy nő van a képen, valami szirénszerű csipkecsodában), majd privit is írt utána, benne az újabb "felkéréssel".

Én meg persze sírva aludtam el, mert kikészít ez a helyzet, hogy vágynék a gyengédségre, de nem mindenáron és nem bárkivel, és sehogy sem akar olyan jönni, aki vágyat ébresztene bennem. Megint egy lehetőség, amivel nem tudok élni, és még csak arra sem foghatom, hogy nem vonzó pasi, nem helyes, sok nő van oda érte. Bennem viszont nem mozdult meg iránta semmi, a világon semmi, és nem értem, hogy mi a bajom:(

Mintha egy üvegbúra alatt élnék, körülöttem jön-megy a világ, férfiak időnként megkopogtatják az üveg falát kívülről, olykor türelmetlenül dörömbölnek rajta, én viszont mindig csak összehúzom magam, hagyjanak békén, miközben alig várom, hogy valaki csak szépen kizárja az ajtót a kezében lévő kulccsal, kitárja előttem és kieresszen engem.

Éjjel elalvás előtt arra gondoltam, hogy talán bele kellene törődnöm, hogy a "kölcsönös vonzalom" érzése nekem egyszerűen nem jár. Bele kellene mennem, elfogadni, hogy ez van?:( Gyűlölöm ezt az életet, ami nekem ilyen szar döntési helyzeteket kínál...:(

Valahogy így: