Tanulságképpen...

...szeretnék eloszlatni még egy tévhitet, amely annak belátásából ered, hogy nem szükségszerű, hogy a két különböző észlelési világ ok-okozati összefüggésben álljon egymással. Akik ezt belátják, és konfliktusba kerülnek valakivel, ezáltal esetleg feljogosítva érzik magukat arra, hogy lerázzák magukról az ügyet.

Vegyük ismét azt a példát, amikor megalázva érezted magad, miközben a másik biztosan tudta, hogy nem akart megalázni. Ekkor be kell látnod, hogy csak kivetítettél rá valamit, és te magad okoztad a saját fájdalmadat. A másik erre persze azt mondhatja: „Na jó, hát akkor ez már a te problémád!”, és magadra hagyhat ebben az ügyben. Azt a tényt, hogy neki nem állt szándékában megalázni téged, menlevélnek tekinti ahhoz, hogy hátat fordíthasson neked, és rád hagyja a problémát.

Ez azonban nem helyes. Az persze könnyen elképzelhető, hogy a megalázottság érzése teljesen alaptalanul támadt benned, és csupán saját kivetítésed eredménye. Innen nézve, tényleg a te problémád. Meg kell vizsgálnod kivetítéseidet és azt, hogy mi lehet ezek oka. Ez biztos. Csakhogy ebben a helyzetben ketten vagytok, és kapcsolatban álltok egymással, nincs értelme tehát azt mondani, hogy a probléma egyedül a tiéd. 

Ha haragszol vagy megalázottnak érzed magad, ahhoz a másiknak is köze lesz. Már nem vagy kedves vele, elzárkózol tőle, nem akarsz vagy nem tudsz már beszélni vele, és így tovább. A kapcsolatot természetesen befolyásolja, hogy te mit érzel, és mi a bajod. Innen nézve a te problémád a másik problémája is egyben. 

Akik olyasmiket mondanak, mint „ez a te problémád”, azok leginkább azt értik ezen, hogy semmi kedvük dolgozni a probléma megoldásán. Talán úgy érzik, nem is lennének képesek rá, ez azonban nem igaz. Amikor beteg vagy, a másik segíteni tud neked azzal, hogy megfelelően ápol, ugyanígy akkor is segíteni tud neked, ha megalázva érzed magad. Segíthet neked ahelyett, hogy „türelmesen” a háttérbe húzódna, és ott várná, amíg a „te problémád” megoldódik, hogy azután ismét úgy viselkedhessetek egymással, mint korábban. A példában: megalázottnak érezted magad, miközben a másiknak nem állt szándékában megalázni. Félreértésről van tehát szó. A másik segíthet neked megvizsgálni, hogyan és miből alakult ki ez a félreértés, és mi az oka annak, hogy viselkedését megalázónak érezted. Együtt megbeszélhetitek, hogyan tudjátok a jövőben elejét venni az ilyen félreértéseknek. (R.B. Hummel: Harag)