Basszus...

Holt fáradtan, úgy este fél hat körül estünk haza Budapestről. Gondoltam, elmerülök egy kád forró vízben még vacsora előtt, mert úgy elfáradtam. Megeresztettem a fürdő vizet, beleszórtam a finom fürdősót; épp levetkőztem és nyúltam volna el a kádban, amikor is Bandita kitalálta, hogy ő most akkor forró csokit kérne. Volt még itthon 2 csomag Dr. Oetker Choco-Choco, úgyhogy ezzel még nem is lett volna gond. 

Kiléptem a konyhába összedobni gyorsan, szépen kikevertem a tejjel, amikor is eszembe jutott, hogy fordítva kellett volna: előbb melegíteni tejet, aztán tenni bele a cuccot. Sebaj - gondoltam - jó lesz az így is, majd szépen megmikrózom így kikeverve, mi baja lehetne. Aha... ahogyan én azt elképzeltem. Borzasztó nyúlós, ragacsos trutymó lett belőle, amihez már hiába öntöttem tejet, hiába próbáltam simára keverni robotgéppel, undorítóan nézett ki:( Bűnbánóan vettem tudomásul, hogy most akkor ezt elszúrtam, de bátorítóan odaszóltam neki, hogy sebaj, van másik:) Amíg megcsinálom, emezt tüntesse el a Wc-ben, nehogy a mosogató elduguljon tőle...Kis drágám viszont nagy buzgalmában (én nem tudom, mi jött rá) egy laza mozdulattal a fürdőkádba zuttyantotta a cuccot, a kész fürdővizembe; elmondása szerint azért, mert az a mozdulat volt a kezében, ahogyan a szárítógép vizét szokta kiönteni a kádba... Bazmeeeeeg... 

Nem, nincs vége. 

Nagy levegő kifúj, szép napot nem rontjuk el balhéval, nagyobb bajunk ne legyen amúgy se. Szépen megcsináltam neki az új csokit; kádat kisuvickoltam, letusoltam, majd miután letusolt ő is, szépen bevittem neki egy tálcán a szobába, mert én olyan hű de rendes Jó Édes Anyja vagyok...

Amit az én kicsim úgy hálált meg, hogy a második laza mozdulatával kiborította az egészet. Szerencsére a nagyja a tálcán maradt, de azért jutott belőle a frissen vetett ágyamra és a fehér padlószőnyegre is. 

Szegénykém amilyen arcot vágott... Már sírásra görbült a szája, amikor én nagy kínomban elkezdtem nevetni, mert kedves olvasó, ilyenkor már mi mást lehet csinálni?:) Láttad volna az arcát, először gyanakvóan nézett rám, hogy ez most akkor biztos oké? Anya nevet, no para? De gyorsan vette az adást, és már ketten nevettünk:) 

Aztán kisuvickoltam az ágyat, a szőnyeget és mindent, ő meg hálából, hogy nem nyúztam meg, segített ezerrel... Mivel a matrac felszíne átnedvesedett a tisztítás miatt, nem tudtam így lepedőt húzni rá, így még azt is meg kellett fordítani. Ez volt a legjobb rész: a 180X200-as matracot egymagamnak átfordítani, hogy alulra kerülhessen a nedves rész:) Nem történt nagy baj, csak kicsikét akadt bele az egyik fali spotba, ami így picit kiszédült a helyéből, így visza kellett csavarozni még azt is utána... Pff...:)

Tudom, tudom, nem eszünk-iszunk a szobában. Csak... 

Ezek után most akkor folyt. köv. holnap.