De csak éppen hogy... Hangom már nincs szinte semmi, továbbra is nagyon sápadt vagyok, a szemeim karikásak a hajnali köhögésre ébredéstől, a szívem pedig úgy zakatol a sok teától, amit innom kellett a hétvégén, hogy majd' kiugrik a helyéből...

Haldoklásom közepette megnéztem a Majdnem híres-t és az Elhajlási engedélyt-t, utóbbin annyira kellett nevetnem sokszor, hogy szerintem a szomszédok kitértek a hitükből:) Próbáltál már rekedten nevetni? Annyira gáz...:) 

Aztán volt még Pink Floyd koncert, ami elvarázsolt; megvert a gyerkőc Malomban szerintem vagy tíz soron, és építettem vele legoból valamit, amiről nem sikerült kideríteni, hogy mi, de megbeszéltük, hogy jól mutat, így marad. Ellenben én ki leszek tiltva a szobájából, ha még egyszer a szőnyegpadlón és a legosdobozokban lévő hajszálakkal frusztrálom, mert azt mondja, hogy őt nem érdekli, de bakker majd hülyét kaptam, mikor a lego darabok között a hajszálaimra akadtam! Majd figyeld csak meg, hogy egyszer felkapom a vizet és erős felindulásból levágatom megint 5 centisre. 

Kaptam Banditától még egy esélyt bebizonyítani, hogy én igenis tudok olyan paradicsomlevest főzni, amit meg lehet enni, és azt mondta, hogy ezúttal átmentem a vizsgán♥

Mi is volt még? 

Ja...♥ (Pillarebegtetve-szemlesütve-szégyenlősen néz és le sem meri ide írni. Persze a Pink Floyd tehet róla, hogy szexelős zenét játszik, mert utána mi másról is lehetne álmodni...♥)