Ne múljon...
Vasárnap délutáni szieszta a nappaliban. Épp csak ébredezek még, amikor a lejátszóban ez a szám szólal meg. A Férfi a fotelban üldögél egy könyvvel. Nézem, gyönyörködök benne, majd elindulok felé. Letérdelek a padlóra, finoman beférkőzök a lába közé és elkezdem bontogatni a nadrágját. Ő kicsit húzni akar engem, ezért úgy csinál, mintha mit sem venne észre, pedig. Aztán végre leteszi a könyvet, beletúr a hajamba, egy kicsit átadja magát a látványnak, majd hátra hajtja a fejét, behunyja a szemét és csak érez. Mikor a dalnak vége lesz, lassan felemelkedek, finoman belecsúszok az ölébe, és ekkor kérdezem meg tőle, hogy is vagyunk ezzel az elmúlással?;) A Férfi nem szól, csak sóhajt egy mélyet és csókol…
Sven Gali: Love Don't Live Here Anymore
