Alfredo és Violetta, a tüdőbeteg kurtizán egymásba szeretnek. Violetta leszámol régi életével és vidékre költöznek a pasi házába.

Mikor egy nap Alfredo elutazik hivatalos ügyben, a papája felkeresi Violettát; rá akarja beszélni arra, hogy hagyja el a fiát, mert emiatt az elítélendő kapcsolat miatt nem tudja férjhez adni a lányát sem. Violetta belemegy és egy búcsúlevelet hátra hagyva visszatér Párizsba. Alfredo nagyon megharagszik rá, jól meg is alázza egy estélyen, mert persze nem tudja, hogy a szakítás mögött az apja állt. Később megtudja az igazságot, és Violettához siet, de már túl későn érkezik, Violettát az érkezése után nem sokkkal elviszi a tüdőbaj. A darab végén holtan esik össze, amin én mindig bosszankodok, mert milyen igazságtalan már.

A traviata jelentése az útról letért (tra via) vagy tévútra került; szövege Dumas A kaméliás hölgy című regénye alapján íródott, a zene persze Verdi:) Első bemutatója 1853-ban volt, azóta sokszor sokan színpadra vitték már, én ezt szeretem legjobban...

Ez a búcsúzós jelenet, nekem a legtutibb a sokból:

Hallod, mennyire fáj Violetta szíve?:(