Mindig mondogatom, hogy utálom, ha valaki megúszós, így aztán én sem akarok az lenni:( 

Most érzem át igazán, mi mehetett végbe a kisfiamban, mikor kedden este olyan szomorúnak és gondterheltnek láttam, mégsem bírtam kiszedni belőle semmit azzal kapcsolatban, mi bántja. Láttam, hogy mondaná, hogy tipródik valamin, mégsem beszélt. Csak másnap, nagy könyörgésre mondta el a dolgot, no és persze azt, hogy szégyenében és a dühömtől félve hallgatta el az igazat előttem. Aztán kiderült, hogy ő nem is tett semmi rosszat, mégis attól félt, hogy rá is haragudni fogok, ha mindent elmond. 

Most én kb. így. Mondanám, de nem tudom, a másik viszont így nem érti, hogy mi a bajom:(