...és a jövő hetet, majd a jövő hetet.
Már nem vártam, amikor mégis felbukkant.
Szia, azt hittem eltűntél, meggondoltad magad esetleg. Kedvetlen lettem tőle. Ha közbejött valami, nem baj, csak jó lett volna tudni, hogy ne várjak. Voltam eleget ilyen szituban, nem akarok többet, hagyjuk az egészet a fenébe. Sajnálom azért.
Kedves Holdviola, ne haragudj, nem tudtam hirtelen, mit is kezdjek ezzel az új helyzettel, időre volt szükségem. Upsz. Sajnálom. Bocs, azért ez nem úgy volt, hogy hitegettelek, meg még egy kicsit. Nekem is aludnom kell ám néha dolgokra, mert mondjuk mennyit próbálkoztam, semmi, aztán egyszercsak mégis. De nem baj ez ám, csak az érem másik oldala.Akkor meg mondhattad volna ezt, hogy addig se várjam a "jövő hetet", ami elmúlt kétszer. Értek sok mindenből, hallgatásból nem.Sajnálom, ha megbántottalak, tényleg jobb lett volna őszintének lenni, ha már egyszer te is az voltál velem. Szóval meg kellett volna írnom ezt és várni a hatást... Úgy, hogy te azért lebegtetted: nem tudod, randizni akarsz-e avagy csak szexpartnert. Oké ez, csak nem hiszem, hogy az én saram.
Ezt már válaszra sem méltattam. Felhánytorgatja, hogy őszinte voltam, egyenesen megmondtam, hogy nem tudom, mit akarok, de lássuk, mi sül ki belőle, és engem hibáztat a saját sunyiságáért ahelyett, hogy legalább annyit mondott volna, hogy bocsáss meg.
Hát ennyi. Szóval semmi. Hacsak nem valami, hogy képes voltam nemet mondani ésszel, akármilyen szarul is esett a szívemnek.
